A káros stressz és szerepe a betegségek kialakulásában
Dr. Molnár Ildikó „A káros stressz és szerepe a betegségek kialakulásában”
Ajánlók:
A káros stressz egyre inkább hétköznapi életünk része, amely úgy tűnik, az ún. „civilizált” világ elengedhetetlen része. Dr. Molnár Ildikó „A káros stressz és szerepe a betegségek kialakulásában” című könyve sok szempontból rendhagyó. A 216 oldalon, számos ábrával és táblázattal illusztrált mű
a stressz oldaláról közelít meg fontos fiziológiai rendszereket. Őszintén szólva, a cím hallatán
felmerült bennem, hogy a könyv esetleg a téma kevésbé objektív, inkább a rossz értelemben vett „természetgyógyászat” irányába hajló lesz, de nagyon kellemesen csalódnom kellett. A szerző végig a
tudomány, a kristálytiszta logika és az objektív adatok alapján tárgyalja a kérdést, viszont nagyon is új
megközelítésben.
Az első fejezet a stressz anyagcserére kifejtett és hormonális hatásait taglalja a legkorszerűbb
ismeretek alapján. A már hagyományosnak nevezhető neuroendokrin rendszer mellett kiemelten
kerül ismertetésre az aldoszteron, a zsírszövet és az inzulinrezisztencia szerepe. Mindennek a napi
gyakorlatra lefordítható oldaláról is általános tájékoztatást kapunk. Ezután következik a tartós stressz
hatásának elemzése az immunrendszerre, amely így hozzájárulhat a krónikus gyulladások és a
daganatok kialakulásához. Érdekes adatokat olvashatunk a stresszhormonok immunválaszt
befolyásoló hatásairól, csakúgy, mint a stressz szerepéről az autoimmun betegségek
megjelenésében, illetve recidivájában. Elgondolkodtatóak azok az adatok, amelyeket a szerző az
allergén nélküli allergiák vagy a gasztrointesztinális fekélyek és a stressz kapcsolatáról ír. A tartós
stressz és a szív- és érrendszeri betegségek kapcsolata régóta sejtett összefüggés, azonban a szerző a
mai kornak megfelelő mélységű patofiziológiai szinten igazolja is ezt. Jobban megértjük a stressz
szerepét az atherosclerosis kialakulásában, illetve a beta-aderenerg rendszer jelentőségét a
deszenzibilizációs és hyperszenzibilizációs folyamatokban. Külön érdekesség a stressz hatása az ún.
pszichoendokrin rendszerre fejezet, amely alatt elsősorban a depresszió és az evészavarok értendők.
A másik ritkán olvasható területet a magzatot érő stresszhatások késői következményei. Az ezt
bemutató rész számos újdonságot tartalmaz, legalábbis a stresszt nem napi szinten kutató szakember
számára. Mint láthatjuk, nagyon jelentős ez a hatás, amelynek ismerete egyben hasznos gyakorlati
tennivalókhoz vezet, amelyeket a szerző ezen fejezet végén külön felsorol.
A könyv szöveges tartalmát nagyon jól kiegészítik a nagyon szemléletes és jól megrajzolt
ábrák, amelyek egyúttal lehetővé teszik az alaposabb elmélyülést is az egyes területekben. Rendkívül
hasznos a Fogalommagyarázatok fejezet, amely segít az egyes szakterületekben nem járatos
olvasónak is tájékozódni a legfontosabb fogalmak tekintetében. A 230 közleményt tartalmazó
Irodalomjegyzék pedig nemcsak a szakmai mondanivalót támasztja alá, hanem „mankót” biztosít a
kérdést mélységében jobban megismerni kívánók számára is. Mindet egybevetve, nem szokványos
szemszögből ismerhetjük meg e könyvből a stressz jelentőségét számos, sok embert érintő
betegségcsoportban, amely így nemcsak alapismereteinket gazdagítja, hanem jól alkalmazható
tanácsokat is ad a napi orvosi gyakorlat számára. Csak ajánlani tudom e mű olvasását.
Prof. Dr. Lakatos Péter
A közelmúltban A káros stressz és szerepe a betegségek kialakulása címmel
figyelemre méltó könyv jelent meg Dr. Molnár Ildikó endokrinológus főorvos tollából. A cím
olyan témakört jelöl meg, ami a gyakorló orvosok széles körének érdeklődésére tarthat
számot, a munka alcíme viszont (Neuroimmun és hormonális szabályozások kapcsolatrendszere)
arra utalhat, hogy a stressz betegségek kialakulásában betöltött szerepének
bemutatása nem is lehet egyszerű feladat. A könyv igazolja, hogy szerzője ezt a nehéz
feladatot kiválóan oldotta meg.
Az első fejezet a stressz anyagcsere- és hormonális hatásait foglalja össze. Bemutatja a
stresszválasz centrális és perifériás effektor részét, s kiemeli a hypothalamus-hypophysismellékvese
tengely és a szimpatikus idegrendszer működésének szerepét. E rendszerek
működését alacsony, akut és krónikus stressz-állapotokban egyaránt összefoglalja. Ismerteti
az inzulinrezisztencia és a szövődményei kialakulásában szerepet játszó tényezőket: a
hyperglykamia/hyperinsulinaemia, a megemelkedett szabad zsírsav (FFA) szintek, a zsírszövetben
is termelődő citokinek és kemokinek, a nemi hormonok ez irányú hatását.
Foglalkozik a glükotoxinok és az aldoszteron szerepével az érkárosodások kialakulásában, a
kortizol szisztémás és szöveti hatásaival. Majd összefoglalja az inzulinrezisztencia és a
viszcerális elhízás kapcsolatát, az inzulinrezisztenciához társuló betegségeket, és kitér az
inzulinrezisztencia kezelési lehetőségeire is.
A második fejezet témája, hogy a tartós stressz megváltoztatja az immunválaszt és
elősegíti a krónikus gyulladások, daganatok kialakulását. A kiinduló pont, hogy a stressz
neuroendokrin működésre kifejtett hatása következtében a sztresszhormonok (glükokortikoidok
és katecholaminok) befolyásolják az immunrendszer működését, s a nemi
hormonok továbbá a citokinek is immunmoduláló hatással rendelkeznek. Lássuk a következmények
néhány példáját! Az autoimmun betegségek kialakulásában és kiújulásában a stressz
azáltal játszik jelentős szerepet, hogy a stresszhormonok és az ösztrogén hatására az
immunválasz a Th2 dominancia irányában tolódik el, felerősödik az antigén-prezentáció és az
antitestek termelése. Stresszhatásra a stresszhormonok infekciók kialakulását segítik elő; a
szepszis kialakulásának folyamatában pedig a fertőzés kiváltotta stresszhez történő alkalmazkodás
elégtelensége, illetve kimerülése játszik meghatározó szerepet. Gyulladásos bélbetegségekben
stresszfolyamatok és fertőzések a citokintermelés változását okozzák, majd a
hízósejtek aktivációja következik be, ami meghatározó a komplex gyulladásos folyamat
kifejlődésében. A krónikus gyulladás és a tartós stressz elősegíti a daganatok kialakulását is.
A daganatképződést egy mutációs sejtklón kialakulása indíthatja el, ami onkogének
aktiválódásának vagy tumorszuppresszor gének csökkent aktivitásának következménye lehet.
A folyamat előrehaladását segíti, hogy krónikus gyulladás és tartós stressz hatására felborul a
szisztémás és lokális hormonhatások, a neurális tényezők és az immunfolyamatok összhangja.
Végezetül a napjainkban az autoimmun betegségekben, gyulladásos bélbetegségekben,
psoriasisban alkalmazott biológiai terápia azt példázza, hogy a komplex immunműködés
részleteinek megismerése gyakorlati sikerekhez vezethet a kezelés terén is.
A harmadik fejezet a tartós stressz kardiovaszkuláris hatásaival és az atherosclerosissal
foglalkozik. Az inzulinrezisztenciával összefüggő hatásokról korábban már volt szó, itt
kiemelten a renin-angiotenzin rendszer (RAS) és a macrophagsejtek aktivációjának szerepét
tárgyalja. A RAS-nak meghatárizó szerepe van az endothel-aktiváció és diszfunkció kialakulásában.
A macrophagsejteket a stresszhormonok aktiválják, s fokozott lipolízissel segítik elő
habos sejtekké alakulásukat, melyek számos aktív gyulladásos mediátor-anyagot képeznek. A
plakk-képződés előrehaladása következik be, majd a macrophag-nekrózis a plakk instabilitásához
vezet, s elindulnak a trombózishoz vezető koagulációs folyamatok is. A stressz a
trombóziskészséget is komplex módon fokozza. A fejezet foglalkozik még a krónikus stressz
szívizom szerkezetére kifejtett hatásával, az atherosclerosis, kalcifikáció és az osteoporosis
kapcsolatával és az angioneurotikus oedema kérdésével is.
A negyedik fejezet témája a krónikus stressz pszichoendokrin hatása. A stresszfolyamatok
szabályozásában a központi idegrendszer szerepe alapvető, s a stressz nemcsak
szomatikus tüneteket, hanem vegetatív, magatartásbeli és pszichés reakciókat is kiválthat. A
krónikus stresszben a központi idegrendszeri működés változása hormonok, neuropeptidek,
citokinek és monoaminok hatásának változásával jár együtt. Az adaptív reakciók (allosztázis)
gyengesége vagy kimerülése szomatikus tünetek forrása lehet. A HPA-aktivitás és a
szimpatikus idegrendszeri aktivitás fokozódása pedig viselkedési, emocionális, pszichés
zavarokhoz vezethet. A fejezet a depresszió endokrin tényezőit, az endokrin hátterű
depresszió-formákat mutatja be, és foglalkozik az evészavarok (anorexia nervosa és bulimia
nervosa) endokrin tüneteivel is.
Az utolsó fejezet a magzatot ért stresszhatásokat és ezek következményeit elemzi.
Ismerteti az ún. programming hypothesis lényegét, miszerint az intrauterin élet korai,
szenzitív szakaszában ható stresszhatások, melyek anyai, placentális vagy magzati eredetűek
lehetnek, az anyagcserében és az életműködésekben olyan adaptív változásokat indukálnak,
melyek hosszú távon is fennmaradnak, és késői következmények kialakulásának képezik
alapját. A kis súllyal születettek esetében a megszületéstől kezdődően, a gyermekkor egyes
életszakaszaiban, majd a felnőttkorban is számos endokrin- és anyagcsere eltérés mutatható
ki. Ezek közzé tartozik a metabolikus szindrómát jelentő komplex anyagcsere-zavar, melynek
hátterét az inzulinrezisztencia képezi, de az eltérések egyaránt érinthetik a növekedési hormon
- inzulinszerű növekedési faktor-1 (GH-IGF-1), a hypophysis-mellékvesekéreg, a hypophysisgonád
tengelyek működését is. Ezeknek az endokrin eltéréseknek a kialakulásában is fontos
szerepet játszik az inzulinrezisztencia. Ezen programozott endokrin és anyagcsere-eltérések
befolyásolásának lehetőségei a primer prevenció a károsító hatások elkerülésével, a következmények
korai felismerését biztosító szekunder prevenció és a kóros állapotok adekvát
kezelését jelentő tercier prevenció, gondozás.
A fejezetek tartalmának rövid ismertetetéséből is kitűnik, hogy a könyv az orvoslás
széles területét tekinti át. A tárgyalás interdiszciplináris megközelítésű, szintetizáló jellegű és
holisztikus szemléletű. Szerző a széleskörű és biztos szakmai ismeretei birtokában a szerteágazó
tényanyagot jól csoportosítva ismerteti, az összefüggéseket egyszerűen és érthetően
mutatja be, a gyakorlati vonatkozásokat jó érzékkel emeli ki. A könyv ábrái didaktikusak, jól
szerkesztettek. Mindezen jellemzők hatásosan segíthetik a gyakorló orvos ismeretszerzését, a
bemutatott ismeretek megértését, feldolgozását és hasznosulásukat a mindennapok orvosi
munkájában.
Mindezek alapján a könyvet melegen ajánlom az alapellátásban dolgozó kollégáknak.
Dr. Ilyés István egyetemi tanár
DEOEC Háziorvosi és Foglalkozás-egészségügyi Tanszék